Persze valószínűleg még arról is hallani akartok, hogy hol lakom és kikkel, milyen a szállás meg ilyesmik. Nos a lakás Praga legeslegszélén van egy emeletes házban (nem panelben, de olyasmiben). Praga, az Warszawának az északkeleti városrésze, nem keverendő össze a cseh fővárossal, Prahával. Állítólag a Felkelés idején egyesegyedül Praga kerület maradt épen egész Warszawából, az is csak azért, mert az esett el a leghamarabb, és a németek a gyors pacifikáció után nem érezték olyan fontosnak ezt a részt a földdel egyenlővé tenni. Így hát Praga, a maga lepukkant külvárosi lakótelepeivel a háború előtti Warszawa leghitlesebb tanúja. Érdekes lehet ott lakni- gondolnátok. De ki kell ábrándítanom Titeket: nem ott lakom. Ez a rész már annyira a város széle, hogy itt már háború előtti házak sincsenek, csak újonnan épült lakótelepek. Azok is jó szellősen egymás mellett. Ha kinézek az ablakon, én már erdőt látok, mindenfelé. Jó mi?
Ebben a lakásban, a Światowid utcai lakótelepen lakik Grzesiek és Ania, és a lakás egyik szobáját kaptam meg én. Grzesieket (azaz Grzegorzt) négy éve ismertem meg, elvált apukaként, tündérien bájos, sőt elbűvölő kislányával, Igával együtt. Akkor ő, mármint Grzesiek egy munka nélküli kartográfus volt, és a varsói FundacjaDom Tańca (Táncház Alapítvány) vezetője volt, a táborok és programok fő szervezője, meg a fő tánctanár, meg minden ilyesmi. Végül is most is az. Leginkább a cikkírásból és a művelődésszervezői tevékenységéből él. Iga viszont az anyjával együtt tavaly elköltözött Płockba. Ezért az itteni lakásban a neki fenntartott szobát kaptam meg.
Ania, Grzesiek barátnője is egy nagyon jó fej mosolygós ember. Teaházban dolgozik, ír táncos és operarajongó.
Grzesiekről kiderült, hogy az elsők között volt Lengyelországban, akik a középiskolában portugálul tanulhattak. Sokan jelentkeztek, főleg, hogy az első órára benéztek az Isaura című régi sorozat lengyelországi látogatáson járó főszereplői. Aztán sokan abbahagyták, miután feltették maguknak a kérdést, hogy ugyan mire fogják tudni használni ezt a nyelvet. Grzesiek kitartott. És mit ad Isten a szakdolgozatát az Amazonas-menti őserdőkről írta. Ehhez pedig rengeteget kellett olvasnia portugálul. És végül Brazíliába is eljutott, helyszíni kutatómunkát végezni. Már ebből is látszik, hogy nem semmi dolgokra képes.
Hazatérve térképészként dolgozott. Tegnap megmutatta, miket alkotott régen. Egy csomó középiskolai atlasz készítésében vett részt. És, mivel régóta érdeklődik a folklór iránt ő kezdett el kulturális témájú térképeket is rajzolni, nemcsak a lengyel néprajzi csoportokról, hanem a rendszerváltás utáni lengyelországi kisebbségekről is például. Szóval a kartográfiában is nagyot alkotott. Most pedig hasonlóan nagyot alkot a kulturális szervezésben. A számítógépén elképesztően sok forrásmunka van a lengyel néptáncról és irodalomról. Meg van egy atlaszgyűjteménye is, amelyben a lengyel földrajzi és történelmi atlaszokon kívül litván, lett és ukrán darabok is vannak.
Na ezekre lecsaptam. Gondoltam a Kelet-Európa Tanszéknek is jól jöhetnek történelmi és mai részletes térképek a balti országokról. A Lengyel Tanszéknek meg a lengyel történelem tanításához jöhetnek jól a különböző korszakokhoz kapcsolódó lengyel térképek. (Már ha a lengyel tanszék foglalkozik egyáltalán a lengyel történelemmel, vagy egyáltalán fogalakozik bármivel is.) Így hát nekiálltam lefényképezni, amit lehetett. Továbbra is tartom magam ugyanis a töritanítás módszertanát tanító kiváló professzorom Martos Ida mondatához, aki többször mondta:
„Biztatom önöket, kollégák, hogy oktatási célokra mindenféle szellemi terméket nyugodtan lopjanak el!”
Hát ami azt illeti a fényképek nem lettek a legjobb minőségűek, de azt hiszem lesz nem egy, amit majd fel tudok használni. Szigorúan oktatási célokra, természetesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése